2009.12.12. - 1041. Erzsébet u. 31.
bírók: Schäffer Béla, Bölcsföldi István
Kővári Attila: 26/3 (7/12)
Bori István: 14/12
Németh András: 6/6
Szujó Balázs: 4
Bódi Róbert: 2
Kohári Zsolt: -
Nemcsok Márton: -
végeredmény: 102-52
negyedek: 27-12; 23-16; 22-10; 30-14
Röviden összfoglalva a meccset: az ellenfél centere dobott 71 pontot.
Kicsit bővebben: A múltkori meccsból kiindulva az volt a terv, hogy félpályától letámadjuk őket, mert ez az a csapat akiknek még nálunk is rosszabb a kondijuk. Noha már az elején is dobálta a center a sima ziccereket (nem befutott, csak beállt a gyűrű alá és megkapta a labdát) itt még 2-3 próbálkozás kellett neki, mert nehezen talált be. Kár, hogy (mivel sokkal magasabb és testesebb volt mint tőlünk bárki) próbálkozhatott volna egyetlen ziccerrel egy egész negyed alatt, ha úgy alakul. Közben az ellenfél többi játékosán láttam, hogy egyre jobban liheg és nem is nagyon dobnak kosarakat ami azt jelenti, hogy a múltkori felállásuk ellen jó is lett volna ez a védekezés. Sajnos a nagy emberükhöz viszont sorban el tudták juttatni a labdát ami rengeteg pontot jelentett nekik. Ráadásul a pontzsákuk a kezdeti ügyetlenkedés után belelendült és középtávolról is betalált sokszor. Annyi faultot ütöttünk rajta mint máskor 2 csapaton, de ez nem zavarta meg. Attila szerint más lett volna, ha Dani is ott van, de én úgy érzem, hogy ő még nálam is hamarobb kipontozódott volna.
Amellett, hogy a védelmünk nem ért semmit (ez akkor sem változott amikor zónára váltottunk) a támadásunk is teljesen véletlenszerű volt. Ugyan az elején megbeszéltük, hogy melyik az a 2-3 játék amivel próbálkozni fogunk, de valahogy abból sem lett semmi. Attila összeszedett 26 pontot ami szép, de ez az ő egyéni játéka miatt volt és nem azért, mert rájátszottunk volna figurákat.
Így utólag visszagondolva talán kezdhettünk volna valamit ezzel az emberrel is, ha ott van mondjuk Dani is és felváltva 4-en próbáljuk kitolni a trapézból, mert azzal együtt, hogy rutinosan odébb is pakolt minket lepattanózás közben a másik kezével, talán nem volt annyira lendületes, hogy ilyen sok pontja legyen folyamatos nyomás alatt.
Azzal együtt, hogy Robi szerint élete legrosszabb meccse volt és hogy Attila a 3. negyed végét a kispadról nézve azt mondta "vissza sem akarok menni" nem estek szét olyan nagyon az emberek és próbálkoztak a végéig legalább apró sikereket elérni (Attila kiharcolt a végén egy halom büntetőt, Balázs pedig 1-szer elütötte a center elől a labdát majd Mutombo módjára lengette az ujját ami elég vicces volt mivel a fickó már 60 pont fölött járt :)
No comments:
Post a Comment