Újbuda TC Old Boys - Gyűrűk Urai KSE

2010. március 13. - Kis János altábornagy u. 42.

bírók: Szabados György, Horváth Bors

Soos Dániel: 13 (3/5)

Szujó Balázs: 13 (1/2)

Kohári Zsolt: 10/6

Németh Andás: 9/6 (1/2)

Horváth C. Attila: 8

Bauer Attila: 4 (2/4)

Balogh Attila: 2

Kapodisztriász Dimitrisz: -

végeredmény: 59-60

negyedek: 9-18; 8-11; 16-13- 18-9; 8-9

Eléggé megcsapta a reményeinket, hogy az ellenfélnek már kétszer annyi győzelme volt mint nekünk és hogy az eddig legmagasabb átlagú játékosunk sem lépte át 7 pontot meccsenként a megjelent emberek közül, de ezzel együtt jó hangulatban készültünk a meccsre.

Az első félidő után úgy tűnt, hogy sima bukta lesz, de végülis az eddigi legszorosabb végjátékunkban maradtunk alul. Kicsit tartottam tőle, hogy Danin, Balázson és rajtam kívűl nem nagyon fognak rádobni az emberek és talán pont ezért (meg azért, mert gyenge volt az ellenfél védekezése) Balázzsal alaposan túl is vállaltuk magunkat. Balázs fent volt az egész félidőben, ha jól emlékszem én pedig kb 17 perc után jöttem le a pályáról, de ez alatt ketten kb. 30 dobást engedtünk el, amiből összesen 3 ment be és ez nagyon szar arány. Pedig helyünk volt dobni. Én ebben a játékrészben 7 vagy 8 hármast emeltem rá totál üresen amikor méteres körzetben nem volt védő, de csak nem akart bemenni.

A második félidő már sokkal jobban alakult. Én visszavettem az arcból Balázs pedig kezdett betalálni így már elfogadható mennyiségű pontunk volt amivel ki is egyenlítettünk. A kiegyenlítés nagy részben volt köszönhető Czinginek (aka. Q4 aka mr 4th quarter) aki pár perc alatt 5-ből 4-et bedobott és ezzel szerintem teljesen szétcincálta az ellenfél idegeit. Mint valami titkos fegyver. A 4. negyed végén még nyerhettünk volna is. Volt hátra kb fél perc egálnál és mi hoztuk a labdát amikor baromira nem tudtam eldönteni, hogy csak a végén támadjunk vagy próbálkozzunk előbb, hisz a védelem nem jött kijebb a hármasvonalnál. Végül mikor úgy 15 másodperccel a vége előtt megláttam üresen Balázst a körtén leadtam neki, csakhogy egyrészt elég rossz passz volt ami még ha kézbe is ment meg volt tekerve, másrészt eddigre már Balázs is elég fáradt volt, úgyhogy kipörgött a kezéből. Még 2 dobásig jutott az ellenfél, de kosár már nem született így mentünk a hosszabbításba.

Mivel mindkét csapatnak megvolt már a 4 csapatszemélyije minden faultért dobás járt. Ebből ők jöttek ki jobban, mert ők 6-ot dobhattak amiből 3 bement, mi pedig 2-t amiből 1. És 1 ponttal kaptunk ki.

A végén volt még egy komikus jelenet amikor bolondot csináltam magamból. Kb. 16 másdoperccel a vége előtt egál volt és dobhattak 2 bünetőt. (Balázs nagyon okosan lefaultolta őket félpályánál, hogy ne fusson le az idő.) Az első büntetőt bedobták, de a második kimaradt és miénk lett a lepattanó. A hármasnál elkértem és mivel rámtapadt a védő egy kétségbeesett kísérlettel elengedtem fordulásból egy hármast, ami beesett. Na itt elfelejtettem a bedobott bűntetőt és azt hittem kiegyenlítettünk. Mindenki rárohant az ellefélre labdát szerezni én meg csak a félpályán néztem, hogy csorogjon már le az a 4 másodperc ami hátra volt. (Ja igen, nem tudtuk 5 percre állítani az órát a hosszabbításhoz ezért megegyeztünk, hogy 10-től indul és 5-nél lesz vége csak figyelni kell, mert nem fog sípolni.) Szóval gondoltam csak ezt kell kihúzni és megyünk a második hosszabbításba. Amikor láttam, hogy 5 alá megy az óra és még nem fújták le akkor nekiálltam üvölteni a bíró fülébe, hogy "Vége! VÉGE VAN, FÚJJÁK MÁR LE!" mire ő kissé csodálkozva meg is tette amit kértem. Ezután ránéztem az eredményjelzőre és.. "Óóóóó bassza meg, a büntető!" Még szerencse, hogy a több tucat ember a teremben mással foglalkozott és nem is nagyon vették észre ezt a jelenetet, de azért én elég hülyén éreztem magam.

A bírókra nem nagyon lehet panaszunk, nagyjából ugyanannyit fújtak ide-oda. Minket is lecsaptak párszor bűntetlenül és mi is daráltuk rendesen a magas embereiket. Sőt még 4 támadót is fújtak nekik ami szerintünk valóban az volt, de azért az ilyeneket legtöbbször inkább védőhibának szokták ítélni ebben a bajnokságban. Dani és Balázs is az utolsó percben pontozódott ki, de a rekordot Dimisz állította be, aki 13 perc alatt gyűjtött össze 4 faultot. Sok helyen megnyerhettük volna ezt a meccset, de úgy érzem leginkább azon a rossz dobóteljesítményen ment el amit főleg én és mellettem még Balázs hozott.

Azzal együtt, hogy nem egy vadállat ellenfelünk volt előfordult néhány szerencsétlen megmozdulás amikor Czingit ugyanott könyökölték bordán ahol múlthéten megsérült, mikor Balogh Attila szemhéja felrepedt és vérezni kezdett egy könyök miatt vagy mikor Balázs maradt mozdulatlanul fekve a földön már nem is tudom mi miatt, de szerencsére újabb hosszútávú sérülést nem szereztünk.