2010.01.23.- Kis János altábornagy u. 42.
bírók: Szokolainé V. Csilla, Aranyosi Béla
Kővári Attila: 24
Soos Dániel: 13 (1/3)
Bódi Róbert: 12/6
Szujó Balázs: 11 (1/2)
Kohári Zsolt: 6
Németh András: 4
Bori István: 2
vége: 72-105
negyedek: 15-36; 15-26; 20-15; 22-28
A Sasok elleni első meccsen én nem voltam ott, de talán mindenkitől azt hallottam, hogy hatalmas kigyúrt és durva emberek. A másik meccs előtti infóm az volt, hogy a Young Boys-szal játszottak nagyon kemény és szoros meccset ahol a legnagyobb emberüknek eltört az ujja.
Pénteken még úgy tűnt, hogy 10-en is lehetünk, de végül az a 7 ember jött el akik biztosra ígérték. (Balázs miatt ugyan izgultunk egy kicsit, de pár perccel kezdés előtt Ő is beesett.) Az első negyedet kintről néztem, a többiben játszottam ezért inkább csak az elejét tudom leírni: Az ellenfél egy egészpályás letámadással kezdett ami szokás szerint nagyon megzavart minket. Többször rögtön bedobás után elvesztettük a labdát és amikor átvittük akkor legalább 15-ször azért adtuk el vagy hagytuk ki a dobást, mert akinél volt a labda az vagy pánikszerűen az első embernek le akarta adni akit meglátott vagy pedig lendületből megoldani és sem ezek a passzok sem ezek a próbálkozások nem értek célba. Én azt kértem, hogy Attila vagy Robi hozza fel a labdát, de mégis az volt a legjobb amikor Pistu jött át vele, mert ő volt az egyetlen aki le tudott lassítani amikor átért a félpályán. (Az hozzá tartozik, hogy miután áthoztuk a labdát ők is beljebb húzódtak egy kicsit, tehát tényleg lehetett volna nyugodtabban támadni.) Nem csoda, hogy 21 ponttal vesztettük el ezt a negyedet.
A második negyed sem volt sokkal jobb és ezt is 11 ponttal elbuktuk, de itt már mintha egy kicsit nyugodtabbak lettünk volna. Lehet persze, hogy csak ők engedtek ki egy kicsit és az is lehet, hogy bentről máshogy láttam a dolgokat. Dobni ugyanannyit tudtunk, de 10-zel kevesebbet kaptunk ami szerintem nagyrészt amiatt volt, hogy nem adtunk el annyi labdát a saját térfelünkön.
A második félidőt 1 ponttal nyertük, de ebben tényleg benne volt az is, hogy ők is jobban kiengedtek, illetve Pistu szerint addigra jobban tudtunk alkalmazkodni a letámadásukhoz. Az utolsó negyedben már egész sok pontunk volt indításokból. Az is jól mutatja a 2 félidő közti különbséget, hogy Robi és Attila összesen 6 pontot dobtak az elsőben és 30-at a másodikban, pedig nagyjából ugyanannyit játszottak mindkettőben (Robi talán a másodikban kicsit kevesebbet, Attila pedig csak a másodikban ült egy kicsit, ha jól emlékszem.)
A hármasok nagyon hiányoztak, csak Robi dobott 2-t. A bírókkal nekem nem volt nagy bajom, de Attila hiányolta, hogy néha lefújják az ellenfél durvább leütközéseit és az is igaz, hogy nagyon kevés büntetőnk volt. Amíg nekünk csak 4-gyel több faultot fújtak a bírók, addik ők 23-mal több büntetőt dobhattak (ráadásul ők 76%-kal szereztek ebből 20 pontot mi meg csak 40%-kal 2 pontot) és ez nagyon nem mindegy. Az ellenféllel kapcsolatban én pozitívan csalódtam, mert a hallott történetekből valami iszonyú paraszt mészárlásra készültem, de azon kívűl, hogy keményebben álltak oda és hogy az elején hangoskodtak kicsit én nem tapasztltam semmi negatívumot.
Mindenesetre ez jobb, mint az első meccs eredménye, de valamit kezdenünk kell a letámadó csapatokkal, mert egy amúgy is keményebb csapat ellen -20-ról nincs esélyünk. És ők még nem is csinálták olyan igazán jól a letámadást, de ellenünk ez is elég volt.
No comments:
Post a Comment