2010.11.28. Marczibányi tér 1.
bírók: Menyhárt Ferenc, Szabari János
Kővári Attila: 26 (10/13)
Németh András:13/12 (1/2)
Bauer Attila: 10
Bódi Róbert: 9/3
Soos Dániel: 9 (3/7)
Kohári Zsolt: 2
Bori István: -
végeredmény: 53-69
negyedek: 19-6; 10-15; 11-29; 13-19
Csak annyit tudtunk az ellenfélről (StaPe-tól), hogy magasak is vannak köztük és kintről is dobnak, valamint hogy nem szabad őket lebecsülni, mert a Mind1 egy jó kezdés után ezt tette és pórul jártak. Vagy mi értünk oda nagyon korán vagy ők késtek (vagy mindkettő), mert már vagy 15 perce melegítgettünk amikor feltűntek. Jó volt újralátni Kovács Gyurit és megtudtuk, hogy ez az a csapat ahova Czingivel mentek (bár Czingi azóta kiszállt).
Azt rögtön láttuk, hogy van 2-3 magas és testes emberük akikkel bajunk lehet. Az első negyedet nagyon rosszul kezdtük. Pontosabban a játékunk nem volt rossz, mert tisztán dobhattunk rá sokat, de a dobások borzasztóan sikerültek, hátul pedig kissé puhák voltunk ezért simán eltoltak mindket (legalábbis engem biztos). Pistu az első félidőben ellőt vagy 7-8 távolit amikor közelében sem volt ember, de sehogy sem akart betalálni. Egy idő után már külön dühítette, hogy teljesen feladják a kinti dobásait. Nem csoda, hisz álltalában ha rádob 3-at, akkor inkább tapadni szoktak utána rá, nem pedig arréb lépni.
A második negyedben Attila kitalálta, hogy a 2 felső emberünk (Zsolt és Attila) másszon rá a labdahozóra illetve a segítőjére. Ez nagyon jó ötlet volt, mert így a magas embereikhez is sokkal nehezebben jutott el a labda és feljöttünk 5 pontra (ami félidőre 8 lett, mert a végén még dobtak egy hármast).
A 3. negyedben aztán minden nekünk dolgozott. Itt alig hibáztunk, védelemben is jobban sikerült kitolni a nagy játékosaikat és mivel fehúzták magukat kaptak 2 technikait is amiből Attila még 3 pontot szerzett. Ráadásul a negyed végén még egy félpályást is sikerült dobnom ami nem is csak egy valahogy elhajított labda volt, hanem egy rendes kivezetett dobás.
Az utolsó negyedre 10 pontos előnnyel fordultunk. Tudtuk, hogy vigyázni kell, mert ezt könnyű elveszíteni (mint ahogy ellenfelünkkel is történt), de szerencsére ilyen veszély nem fenyegetett. Ők elfáradtak és idegesek voltak mi pedig nagyon jól éreztük magunkat és tök nyugodtak maradtunk. Ezen kívül be is húzódtak egy lusta zónára ami nekünk nagyon feküdt mivel megvolt a dobóformánk, a végén pedig teljesen levitték a nagy embereiket, de hármast mégsem nagyon dobáltak. Azt nem is értem, hogy a 12-es játékosukat (Kuluncsics Antal) aki addig dobott 22 pontot miért vitték le az utolsó negyed elején. Lehet, hogy elfáradt.
Jó volt, hogy a kezdeti hátrány után nem estünk szét és miközben az egyik legmegbízhatóbb emberünknek nem volt potja többen is belelendültünk. Tulajdonképpen mindenki jól játszott. Pistunak se volt hibája, csak a dobás nem ment.
Grat! Jó meccs lehetett.
ReplyDelete